Tűzzománc Készítés

TŰZZOMÁNC KÉSZÍTÉS

A tűzzománc egy iparművészeti és képzőművészeti technika, melynek lényege, hogy porrá tört színes üveganyagot egy hordozó alapra – úgynevezett recipiensre, legtöbbször fémre – olvasztanak, amely az utóbbival szervesen összeforr és felületét színesen díszíti.

A zománc az ötvösség több ezer éves díszítőanyaga. Fejlődése során számos ötvöszománc-technika alakult ki. A 20. századra más művészeti területek jeles képviselői is felfedezték a zománcban rejlő lehetőségeket.

Tűzzománc Készítéssel kapcsolatos kérdéseivel, megrendelésével írjon emailt a sooscsilla.glass@gmail.com címre, vagy lépjen velem kapcsolatba az alábbi telefonszámon

  06 30 557 6233

Tűzzománc Munkáim

Címeres Tűzzománc Alkotásaim
Közelmúltban Készült Tűzzománc Alkotásaim
Modern Tűzzománc Képeim
Régebbi Tűzzománc  Képek és Munkák

RekeszZománc Munkáim és Alkotásaim
Tűzzománcból Készült Keresztút – Képek, Stációk

Az összes Tűzzománc Készítéssel kapcsolatos munkám megtekintéséhez kérem nézze meg a főoldali galériát és a “KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA » » »” résznél  válassza ki az “TŰZZOMÁNC” alkategóriát

A Tűzzománc Készítés Technikája

A zománcozásnak sokféle technikája van, közös bennük, hogy a száraz vagy nedves, iszapolt zománcport valamilyen módon a hordozó felületen vékony rétegben elhelyezik, majd az egészet kemencében kiégetik. Ha nedves anyagot használnak, azt előtte kiszárítják. Az alap hátoldalára szokás előbb kontrazománcot rakni, kiégetni a deformáció elkerülése érdekében. Az alaplemezt gyakran alapzománccal látják el, erre kerül a tényleges mű. A kiégetés hőmérséklete 700–820 °C.

A zománc alkalmazásának módja szerint két fő csoportra osztható, festő jellegű és ötvös jellegű zománcozásra. A festőzománcok közé tartozik például a sablonzománcozás, asgraffito és a festőzománc-technika. Az ötvöszománc alcsoportjai a rekeszzománc, abeágyazott zománc és a domborművű zománc. A rekeszzománc fajtái közé tartozik abordázott zománc, a sodronyzománc, a filigrán zománc, az erdélyi zománc és azazsúrzománc. A beágyazott zománc alfajai közé tartozik a lapos relief és a kevert zománc.

  • A sablonzománcozás esetén a kiégetett alapzománcra sablont helyeznek a kívánt formának megfelelő kivágással, majd ezen keresztül rászitálják a zománcport a lemezre, és így kerül be a kemencébe.
  • A sgraffito szó karcolást, kaparást jelent. Az ilyen technikával készült zománcképre rétegesen viszik fel a zománcot; a felső, még nem kiégetett zománcba belekarcolják a körvonalakat, visszakaparják a körbehatárolt felületet, majd újra égetik. Ez többször is megismételhető, a kaparás során mindig az előző réteg, a már kiégetett zománc tűnik elő.
  • Festőzománc kép készítésekor nem alkalmaznak vésést vagy rekeszeket, hanem a lealapozott lemezre úgy viszik fel ecsettel a zománciszapot, mint a festők a festéket. Ebben az esetben különösen szükség van arra, hogy a művész tudja, a zománcoknak égetés után milyen színük lesz.
  • Rekeszzománc készítésekor rekeszeket töltenek meg zománccal. A rekeszeket az alaplemezre forrasztott fémcsíkok határolják. Ezek többfélék lehetnek. Ha négyszögletes keresztmetszetűek, akkor bordázott zománcról, ha csavart drótból készülnek, akkor sodronyzománcról beszélünk. Filigrán zománc esetén vékony lapított drótok, filigránhuzalok belső mezőit zománcozzák, a rajzon kívüli rész zománcmentes. Az erdélyi zománcnál a rekeszek nincsenek szorosan egymás mellett. Az azsúr-, vagy áttört zománc esetében az alaplemezt eltávolítják, a zománccal töltött rekeszek ablaküvegek módjára áteresztik a fényt, a végeredmény hasonlít az üvegfestéshez.
  • Beágyazott zománc esetében az alapba vésett rajz árkait, mélyedéseit töltik ki zománccal. A lapos relief zománc úgy készül, hogy az alapot reliefszerűen vésik ki, majd az egész munkát zománccal borítják. Ekkor a zománc színe a domborulatok szerint látszik világosabbnak vagy sötétebbnek. Kevert zománc esetében a bemélyített nagyobb mezőket fém szalagokkal kisebb mezőkre osztják.
  • A domborművű zománc lényege, hogy magas dombormű jellegű műveket vagy teljesen plasztikusan domborított formákat vonnak be részben vagy egészen zománccal.

– forrás – Wikipédia

A TŰZZOMÁNC ÉVEZREDES TÖRTÉNETE

A tűzzománc az ötvösművészet évezredek óta ismert díszítőanyaga. Az első üvegolvadékok feltehetően véletlen melléktermékként keletkeztek. Később ezeket a csiszolással alakított színes „köveket” már tudatosan alkalmazták díszítésre. Egyiptomban az i.sz. I. századból már maradt fenn valódi zománcbeolvasztással készült rekeszzománc ékszer. Évszázadokon át a zománcozás tudománya apáról fiúra szállt, ami egyben a fejlődés visszatartója is volt.

A középkorban virágkorát élő rekeszzománc különböző fajtái mellett: (áttört zománc, bordázott zománc, filigrán zománc, huzal zománc, sodrony zománc, süllyesztett zománc) a zománctechnika fejlődésével, finomodásával újabb lehetőségek születtek.

Így alakult ki a XV. században a festőzománc technika, később a barokk idején, a miniatűr festészet zománcon. A reneszánsz egyik híres művésze Benvenuto Cellini is készített zománcozott dísztárgyakat és könyvet is írt a témával kapcsolatosan Értekezések az aranyművességről és a szobrászatról címmel, melyben részletesen szól a zománcozás technikájáról is. A XIX. század az átfogó iparosodás keretében hozott igazi változást, önálló iparággá vált a műszaki használati zománc, az ipari zománc, megindulhatott a tömegtermelés. Az eddigi felfogással szemben, megszűnik az egyediség, a művész háttérbe szorul. Nagyobb fellendülést a zománcművészetben újra csak a szecesszió hoz, főleg ékszereket és dísztárgyakat készítettek az ötvösök. Napjainkban újra éled a „zománcmívesség”, a hagyományos régi technikák mellett az ipari zománc is új felfogásban jelentkezik, egyre több iparművész alkalmazza alkotásaiban, az ipari zománc nyersanyagokat.1 Magyarországra is jeles alkotások kerültek, és a hazai alkotók is míves tárgyakat készítettek.

Kiemelkedő ötvösművészeti alkotás nemzetünk egyik jelképe, a Magyar Szent Korona. Az eredetét és korát illetően még vitatkoznak a kutatók, de annyi bizonyos, hogy egyedülálló. A korona alsó része a Corona Graeca, felső része a Corona Latina, az elnevezések arra utalnak, hogy az alsó rész nagy valószínőséggel bizánci eredetű, míg a felső rész Nyugat-Európában, olasz földön készülhetett.

A gótika a magyar ötvösművészetben a XIV. és XV. században éli virágkorát, Nagy Lajos és Zsigmond, ezt követően Mátyás uralkodása alatt a kiemelkedően színvonalas ötvösmunkák által Európa szerte híresek lettek a magyar ötvös mesterek. A XV. században eddig ismeretlen zománctechnika honosodott meg hazánkban, amely a „magyar sodrony” néven vált európai hírűvé.

Tűzzománc Készítéssel kapcsolatos kérdéseivel, megrendelésével írjon emailt a sooscsilla.glass@gmail.com címre, vagy lépjen velem kapcsolatba az alábbi telefonszámon

  06 30 557 6233